Mérges vagyok és dühös! Az elmúlt hónapban sajnálatossan elvesztettem egy közeli családtagom. A kedves mama 80 felé járt, tett vett mindig meg sem állt, mindent megtett értünk és az unokáiért. Egy nap viszont rosszul lett és bevittük az egyik megyeszékhely kórházába a sürgősségire. Ekkor még nem gondoltunk semmire... 

A következő napokban a szemünk láttára ment tönkre az egészsége. Nem állítom hogy 80 körül az embernek nincs semmi baja, de mi semmi olyanról nem tudtunk ami ezt a cselekményt indokolta. A doktoroknak és az ápolóknak fizettünk, hogy amíg mi nem vagyunk ott (mert nem lehet az intézményben lenni állandóan) figyeljenek rá. Egy bő hétig azt láttuk hogy amortizálódik le, végül már meg sem ismert senkit sem, fel sem fogta hogy van valaki a szobában... Aztán egy nap közölték velünk hogy elment... 

Felháborító hogy ma ez előfordulhat itt Magyarországon! Értem én hogy az egészségügy egy nagy rakás ... de én most egy másik vetületet éltem meg. Azt amikor az ápolók elteszik a pénzt (tudom hogy kevés a fizetés)de nem tesznek érte semmit, nemhogy azt a bizonyos pluszt amiért én a zsebembe nyúlok, de még a munkaköri leírásban szereplőket sem! Mondom ezt azért mert kiderült hogy négy napja nem evett semmit az anyósom, nem véletlenül fogyott le, esett be az arca! Tudniillik mikor az ápoló elvitte az ebédjét, megkérdeztem mit csinál, erre azt a választ kaptam hogy napok óta nem eszik!! Akkor talán nem kéne megetetni?? Nem étvágya nincs hanem le van gyengülve! El nem hiszem hogy négy napig ez így ment!!! Kérdezném a dokit de az sosem volt elérhető, mindig volt valami amiért velünk nem beszélt, már úgy tűnt kerül minket! És akkor ne is említsük a napi egyszeri pelenka cserét! El lehet képzelni milyen egy napos ürülékben  lenni, nem csak a betegnek de mindenki másnak is megalázó! Persze az sincs rendben hogy egy ilyen intézményben nincs felnőtt pelenka, de ezért vittem be hogy ezzel is segítsek. Akkor hová lett az a sok pelenka? Annak adták aki többet ajánlott érte? 

 Aztán megkaptuk a zárójelentést, amin egy csomó ismeretlen betegség közt még a gyomorfekély is ott szerepelt! El nem tudom képzelni milyen fájdalmak közt élte le az utolsó napjait, egyszerűen rövidre zár az agyam ha rágondolok... 

Hihetetlen átélni ezt a világtudatot hogy ledolgozunk egy életet fizetünk minden adót, tb-t, és mikor a szükség úgy hozza még mi kérjünk elnézést hogy be mertünk menni a kórházba, meg mi érezzük magunkat rosszul hogy ellátást remélünk! 

Úgy éltem meg ezt mint a Zöld kocka című filmben a főhős mikor kiderül milyen világban él! Mintha mi is csak egy darab hús lennénk nem pedig emberek...Én kérek elnézést az átkötésért de ezt ki kellett adnom magamból!